Énekek Éneke, Chapter 8

1. Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlôjét szopta, hogy téged kivûl találván megcsókolnálak; még sem útálnának meg engem.    2. Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fûszeressel, gránátalma borral.    3. Az ô balkeze az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engem.    4. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ô akarja?    5. Kicsoda ez a ki feljô a pusztából, a ki az ô szerelmeséghez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülôd!    6. Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erôs a szeretet, mint a halál, kemény mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tûznek lángjai, az ùrnak lángjai.    7. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet; a folyóvizek sem boríthatnák azt el, ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.    8. Kicsiny húgunk van nékünk, a kinek nincsen még emlôje; mit cselekedjünk a mi húgunk felôl, a napon, melyen arról szót tesznek?    9. Ha ô kôfal, építünk azon ezüstbôl palotát; ha pedig ajtó ô, elrekesztjük ôt czédrus-deszkával.    10. Mikor én olyan leszek, mint a kôfal, és az én emlôim, mint a tornyok; akkor olyan leszek ô elôtte, mint a ki békességet nyer.    11. Szôlôje volt Salamonnak Baálhamonban, adta az ô szôlejét a pásztoroknak, kiki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust.    12. Az én szôlômre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének ôrizôié.    13. Oh te, a ki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek; hadd halljam én is.    14. Fuss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!