Zakariás, Chapter 1

1. Dárius második esztendejében, a nyolczadik hónapban szóla az ùr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:    2. Igen megharagudott az ùr a ti atyáitokra.    3. Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura.    4. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, a kikhez az elébbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekbôl, de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám, szól az ùr.    5. Atyáitok? Hol vannak ôk? És a próféták örökké élnek-é?    6. De az én beszédeim és végzéseim, a melyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti atyáitokon? És megtértek és azt mondták: A mint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk.    7. A tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebat hónapnak huszonnegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében, szóla az ùr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:    8. Látám éjszaka, hogy ímé, egy férfiú veres lovon ül vala, és áll vala a mirtus-fák között, a melyek egy árnyas völgyben valának: háta megett pedig veres, tarka és fehér lovak.    9. És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek.    10. Akkor felele az a férfiú, a ki a mirtusfák között áll vala, és mondá: Azok ezek, a kiket az ùr küldött, hogy járják be e földet;    11. És felelének az ùr angyalának, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és ímé, az egész föld vesztegel és nyugodt.    12. Az ùr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, a melyekre haragszol immár hetven esztendô óta?    13. És nyájas szavakkal, vígasztaló szókkal felele az ùr az angyalnak, a ki beszél vala velem.    14. És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!    15. De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam ugyan, ne ôk gonoszra törtek.    16. Azt mondja azért az ùr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérôzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett.    17. Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bôvelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az ùr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!    18. Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték.    19. És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.    20. Azután mutata nékem az ùr négy mesterembert.    21. És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? º pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék ôket, hogy letörjék a pogányok szarvait, a kik szarvakkal támadtak vala Júda földe ellen, hogy szétszórják azt.