Zakariás, Chapter 11

1. Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tûz emészszen czédrusaid közt!    2. Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdô.    3. Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ô büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!    4. Ezt mondja az ùr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,    5. A melyeket leölnek az ô tulajdonosaik, a nélkûl, hogy bûnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Åldott az ùr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik ôket.    6. Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az ùr; sôt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ô királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökbôl!    7. Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat.    8. És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az ô lelkök is megútála engem.    9. És mondám: Nem ôrízlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.    10. És vevém egyik pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem.    11. És felbomla az azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az ùr dolga ez.    12. És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül.    13. És monda az ùr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém az ùrnak házába, a fazekas elé.    14. Majd eltörém a másik pálczámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.    15. És mondá az ùr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.    16. Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törôdik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levôt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.    17. Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.