2 Korintusi, Chapter 3

1. S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tõletek való ajánló levelekre?    2. A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, ismeri és olvassa azt minden ember.    3. Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élõ Isten Lelkével írva, nem kõtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira.    4. Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van.    5. Nem mintha magunktól, mintegy saját erõnkbõl képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezõleg: a mi képességünk Istentõl van.    6. Õ tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betûé, hanem a Léleké: mert a betû öl, a Lélek pedig éltet.    7. Ha már a halálnak a betûkkel, kövekre írt szolgálata dicsõséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsõsége miatt,    8. hogyne lenne még dicsõségesebb a Lélek szolgálata?    9. Mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, sokkal dicsõségesebb a megigazulás szolgálata.    10. Sõt, ami ott dicsõséges volt, ezen túláradó dicsõség miatt már nem is dicsõséges.    11. Mert ha a mulandó dicsõséges, sokkal dicsõségesebb a maradandó.    12. Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk,    13. s nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki leplet helyezett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó.    14. De értelmük eltompult. Hisz mind a mai napig, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tûnik el.    15. Sõt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket.    16. De amikor az Úrhoz fordul, elvétetik a lepel.    17. Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.    18. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsõségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsõségrõl dicsõségre az Úr Lelke által.