Jób, Chapter 29

1. Jób ismét folytatta mondását és így szólt:    2. »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,    3. amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;    4. úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,    5. amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;    6. amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.    7. Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,    8. az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,    9. az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,    10. a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.    11. A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,    12. azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,    13. a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,    14. az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.    15. Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.    16. Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.    17. Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.    18. Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;    19. gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,    20. hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.    21. Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;    22. szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,    23. áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.    24. Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.    25. Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.