Jelenések, Chapter 9

1. Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égbõl a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa.    2. Megnyitotta a mélység kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje, erre elsötétült a nap és a levegõ a kút füstjétõl.    3. A kút füstjébõl sáskák jöttek ki a földre, és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van.    4. Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellõ növényt és egyetlen fát sem, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele.    5. Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg õket, csak kínozzák õket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha megsebzi az embert.    6. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog elõlük.    7. A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca.    8. A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai.    9. A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása.    10. A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.    11. A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión.    12. Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.    13. A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme elõtt álló arany oltár szarvai közül,    14. amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: »Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál meg vannak kötözve!«    15. Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendõre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.    16. A lovas sereg száma húsz­ezerszer tízezer; hallottam a számukat.    17. Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkõ-színû mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tûz, füst és kénkõ tört elõ.    18. Ettõl a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tûztõl, a füsttõl és a kénkõtõl, amely a szájukból elõtört.    19. Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak.    20. A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tért meg keze tetteitõl, hogy ne imádja a démonokat és az aranyból, ezüstbõl, rézbõl, kõbõl és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni.    21. Nem tértek meg gyilkosságaiktól, varázslataikból, sem paráznaságaikból és lopásaikból.