1 Sámuel, Chapter 1

1. Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységérôl való, és az ô neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.    2. És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei.    3. És ez az ember felmegy vala esztendônként az ô városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az ùrnak papjai.    4. És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ô feleségének, és minden fiának és leányának áldozati részt ád vala;    5. Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát igen szerette; de az ùr bezárá az ô méhét.    6. Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedô társa, hogy felingerelje, mivel az ùr bezárá az ô méhét.    7. És így történt ez esztendôrôl esztendôre; valahányszor felment az ùrnak házába, ekképen bosszantá ôt, ô pedig sírt vala és semmit sem evék.    8. És monda néki Elkána, az ô férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál?    9. És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az ùrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében),    10. És lelkében elkeseredve, könyörge az ùrnak, és igen sír vala.    11. És fogadást tôn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én ôt egész életére az ùrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ô fejét soha!    12. Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az ùr elôtt: Éli figyel vala az ô szájára;    13. És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg.    14. Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól.    15. Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkû asszony vagyok én; sem bort, sem részegítô italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az ùr elôtt.    16. Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességébôl szólottam eddig.    17. És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tôle.    18. º pedig monda: Legyen kedves elôtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ô útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú.    19. És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az ùr elôtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az ô feleségét Annát, és az ùr megemlékezék róla.    20. És történt idô multával, hogy terhes lôn Anna, és szüle fiat és nevezé ôt Sámuelnek, mert úgymond az ùrtól kértem ôt.    21. És mikor felméne a férfi, Elkána és az ô egész házanépe, hogy bemutassa az ùrnak esztendônként való áldozatát és fogadását:    22. Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem ôt, hogy az ùr elôtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.    23. És monda néki Elkána, az ô férje: Cselekedjél úgy, a mint néked tetszik, maradj itthon, míg elválasztod; csakhogy az ùr teljesítse be az ô beszédét! Otthon marada azért az asszony és szoptatta gyermekét, a míg elválasztá.    24. És minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlô borral, és bevivé ôt az ùrnak házába, Silóban. A gyermek pedig még igen kicsiny vala.    25. És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték.    26. º pedig monda: òh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melleted, és könyörgött az ùrnak.    27. Ezért a fiúért könyörögtem, és az ùr megadta kérésemet, a melyet tôle kértem.    28. Most azért én is az ùrnak szentelem; teljes életére az ùrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az ùrhoz.