1 Sámuel, Chapter 2

1. És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az ùrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az ùrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak örvendezek én!    2. Senki sincs olyan szent, mint az ùr, Sôt rajtad kivûl senki sincs. Nincsen olyan kôszál, mint a mi Istenünk.    3. Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; Szátokból ne jôjjön kérkedô szó, Mert mindentudó Isten az ùr, És a cselekedeteket ô ítéli meg.    4. Az erôs kézíjjasokat megrontja És a roskadozókat erôvel övedzi fel,    5. A megelégedettek bérért szegôdnek el, Éhezôk pedig nem lesznek; S míg a magtalan hét gyermeket szül, A sok gyermekû megfogyatkozik.    6. Az ùr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.    7. Az ùr szegénynyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal;    8. Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szûkölködôt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsôségnek székét adja nékik; Mert az ùré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét.    9. Híveinek lábait megoltalmazza, De az istentelenek setétségben némulnak el, Mert nem az erô teszi hatalmassá az embert.    10. Az ùr, a kik vele versengenek, megrontja, Mennydörög felettök az égben. Az ùr megítéli a földnek határait, Királyának pedig hatalmat ad, És felemeli felkentjének szarvát!    11. Elméne ezután Elkána Rámába az ô házához; a gyermek pedig az ùrnak szolgája lett Éli pap elôtt.    12. Éli fiai azonban Beliál fiai valának, nem ismerék az Urat.    13. És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midôn a húst fôzték, és a háromágú villácska az ô kezében vala;    14. És beüti vala a serpenyôbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. ìgy cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba.    15. És minekelôtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája, és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tôled fôtt húst, hanem csak nyerset.    16. És ha az ember azt mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: Semmiképen nem, hanem most adjad, mert ha nem, erôvel elveszem.    17. Igen nagy volt azért az ifjaknak bûne az ùr elôtt, mert az emberek megútálják vala az ùrnak áldozatát.    18. Sámuel pedig szolgál vala az ùrnak, mint gyermek, gyolcs efoddal körûl övezve.    19. És anyja kicsiny felsô ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendônként, mikor férjével felment az esztendônként való áldozat bemutatására.    20. És megáldá Éli Elkánát és az ô feleségét, és monda: Adjon az ùr néked magzatot ez asszonytól a helyett, a kiért könyörgött, és a kit az ùrnak kért. És haza menének.    21. És meglátogatá az ùr Annát, ki az ô méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az ùrnál.    22. Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, a mit fiai cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása elôtt szolgálnak.    23. Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptôl.    24. Ne tegyétek fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az ùrnak népét.    25. Ha ember embertársa ellen vétkezik, megitéli az Isten; de ha az ùr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgatának atyjok szavára, mert az ùr meg akará ôket ölni.    26. A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az ùr, mind az emberek elôtt.    27. És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: ìgy szól az ùr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midôn Égyiptomban Faraó házában valának?    28. És kiválasztám ôt papnak Izráel minden nemzetségei közûl magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölô szert füstölögtessen, hogy az efodot elôttem viselje; és atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tüzes áldozatait.    29. Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével.    30. Azért így szól az ùr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én elôttem jár; de most, azt mondja az ùr, távol legyen tôlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.    31. ìmé, napok jônek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén ember a te házadban.    32. És meglátod az Isten hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izráellel; és nem lészen vén ember a te házadban soha.    33. Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellôl, te éretted, hogy szemeidet emészszem és lelkedet gyötörjem; de egész házadnépe férfikorban hal meg.    34. És az legyen elôtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten.    35. Támasztok azonban magamnak hûséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem elôtt fog járni mindenkor.    36. És lészen, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon elôtte egy ezüst pénzecskéért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem egy falat kenyeret.