1 Sámuel, Chapter 10

1. Akkor elôvevé Sámuel az olajos szelenczét, és az ô fejére tölté, és megcsókolá ôt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az ùr téged az ô öröksége felett?    2. Mikor azért te most elmégy tôlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattad aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?    3. És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, a harmadik visz egy tömlô bort.    4. És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökbôl.    5. Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok elôôrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyrôl jônek le, elôttök lant, dob, síp és hárfa lesz, és ôk magok prófétálnak.    6. Akkor az ùrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz.    7. Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.    8. Most azért menj le én elôttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égôáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.    9. És lôn, a mint hátra fordult, hogy Sámueltôl eltávozzék, elváltoztatá Isten az ô szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek.    10. És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke ô reá szálla, és prófétála ô közöttök.    11. És lôn, hogy mind azok, kik ismerték ôt annakelôtte, mikor látták, hogy ímé a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?    12. És felele egy közûlök, és monda: Ugyan kicsoda az ô atyjuk? Azért lôn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?    13. És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre.    14. Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És ô monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.    15. Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel?    16. És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De a mit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki.    17. És összehívta Sámuel a népet Mispába az ùrhoz.    18. É monda Izráel fiainak: ìgy szól az ùr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt Égyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az égyiptombeliek kezébôl és mind amaz országok kezébôl, melyek sanyargatának titeket.    19. Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, a ki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok néki: Adj királyt nékünk. Most azért álljatok az ùr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint.    20. És mikor elôállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték sors által a Benjámin nemzetsége.    21. Akkor elôállatá a Benjámin nemzetségét az ô házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe; azután kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék ôt, de nem találták meg.    22. Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajjon eljön-é ide az az ember? És az ùr monda: ìmé ô a holmik közé rejtôzék el.    23. Akkor elfutának, és elôhozták ôt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közûl vállától kezdve felfelé;    24. És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az ùr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!    25. Sámuel pedig elôadá a nép elôtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az ùr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához.    26. Azután Saul is elment haza Gibeába és vele ment a sokaság, a kiknek szívét Isten megindította vala.    27. Némely kaján emberek azonban azt mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették ôt és ajándékot nem vivének néki. º pedig olyan volt, mintha semmit sem hallott volna.