1 Sámuel, Chapter 9

1. És volt egy ember a Benjámin nemzetségébôl, kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin házából való volt; igen tehetôs ember vala.    2. És volt néki egy Saul nevû fia, ifjú és szép; ô nála Izráel fiai közûl senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.    3. És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ô fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közûl, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.    4. És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg.    5. Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az ô szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.    6. Az pedig monda néki: ìmé az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk.    7. És monda Saul az ô szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?    8. A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: ìmé van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi útunkat.    9. Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézôhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézônek hívták.    10. És Saul monda az ô szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.    11. A mint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, a kik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-é a nézô?    12. És azok felelének nékik, és mondának: Igen, amott van elôtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.    13. A mint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielôtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ô el nem jön, mivel a véres áldozatot ô áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert épen most fogjátok ôt megtalálni.    14. Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, ímé akkor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen.    15. És az ùr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az elôtt, hogy Saul eljött, mondván:    16. Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földérôl, és kend fel ôt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezébôl; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ô kiáltása hozzám.    17. Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az ùr: ìmé ez az az ember, a kirôl szólottam néked, ô uralkodjék az én népem felett.    18. Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék, és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a nézô háza?    19. Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a nézô; menj fel elôttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van.    20. A szamarak miatt pedig, melyek tôled ezelôtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié leend mind az a mi Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?    21. És Saul felele, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzsébôl való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?    22. Akkor Sámuel megfogta Sault és az ô szolgáját, és bevezette ôket az étkezô helyre; és nékik adta a fôhelyet a meghívottak között, kik mintegy harminczan valának.    23. És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elô azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyrôl azt mondám, hogy tartsd magadnál.    24. Akkor a szakács felhozta a czombot és a mi rajta volt, és Saul elé tevé. És ô monda: ìmhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az idôre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.    25. És miután lejöttek a hegyrôl a városba, a felházban beszélgetett Saullal.    26. És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hanjalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, ô és Sámuel az utczára,    27. Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgádnak, hogy menjen elôre elôttünk-és elôre ment-,te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.