1 Sámuel, Chapter 12

1. És monda Sámuel az egész Izráelnek: ìmé meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek.    2. És most ímé a király elôttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megôszültem, és az én fiaim ímé ti köztetek vannak, és én is elôttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.    3. Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az ùr elôtt és az ô felkentje elôtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitôl fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek.    4. ºk pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitôl semmit el nem fogadtál.    5. És ô monda nékik: Legyen bizonyság az ùr ti ellenetek, és bizonyság az ô felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! ºk pedig mondának: Legyen bizonyságul.    6. És monda Sámuel a népnek: Igen, az ùr, a ki rendelte Mózest és Åront, és a ki kihozta atyáitokat Égyiptom földérôl!    7. Most azért álljatok elô, hadd perlekedjem veletek az ùr elôtt az ùrnak minden jótéteményei felett, a melyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal.    8. Miután Jákob Égyiptomba ment vala, atyáitok az ùrhoz kiáltának, és az ùr elküldé Mózest és Åront, a kik kihozták atyáitokat Égyiptomból, és letelepíték erre a helyre.    9. De ôk elfeledték az Urat, az ô Istenöket, azért adá ôket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a Filiszteusok kezébe és Moáb királyának kezébe, és azok harczolának ellenök.    10. Akkor kiáltának az ùrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak; most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezébôl, hogy néked szolgáljunk.    11. És elküldé az ùr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelôl elleségeitek kezébôl, és biztonságban laktatok.    12. Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt mondátok nékem: Semmiképen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az ùr a ti királyotok.    13. Most azért, ímhol a király, a kit választottatok, a kit kértetek. ìmé, az ùr királyt adott néktek.    14. Hogyha az Urat félitek, és néki szolgáltok; szavára hallgattok és az ùr szája ellen engedetlenek nem lesztek; és mind ti, mind pedig a király, a ki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek: megtartattok.    15. Ha pedig az ùr szavára nem hallgattok, és az ùr szava ellen engedetlenek lesztek: az ùrnak keze ellenetek leend, miként a ti atyáitok ellen.    16. Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, a melyet az ùr visz véghez szemeitek elôtt.    17. Avagy nem búzaaratás van-é most? Kiáltani fogok az ùrhoz, és ô mennydörgést és esôt ád, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az ùr szemei elôtt, mikor királyt kértetek magatoknak.    18. Kiálta azért Sámuel az ùrhoz, és az ùr mennydörgést és esôt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az ùrtól és Sámueltôl.    19. És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az ùrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bûneinket csak öregbítettük azzal a bûnnel, hogy királyt kértünk magunknak.    20. És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az ùrtól, hanem az ùrnak szolgáljatok teljes szívetekbôl.    21. Ne térjetek el a hiábavalóságok után, a melyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.    22. Mert nem hagyja el az ùr az ô népét, az ô nagy nevéért; mert tetszett az ùrnak, hogy titeket a maga népévé válaszszon.    23. Sôt tôlem is távol legyen, hogy az ùr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.    24. Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hûségesen, teljes szívetekbôl; mert látjátok, mily nagy dolgot cselekedett veletek.    25. Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek.