1 Sámuel, Chapter 21

1. És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedûl vagy, és senki sincs veled?    2. És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre.    3. Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van.    4. És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól.    5. Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tôlünk az asszony mind tegnap, mind azelôtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.    6. Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az ùrnak színe elôl, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az elôbbit elvevék.    7. Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közûl egy ember, ott tartózkodva az ùr elôtt, a kit Doégnak hívtak, a ki Edomita volt, Saul pásztorainak számadója.    8. És monda Dávid Akhiméleknek; Nincsen-é kezednél egy dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgôs vala.    9. És monda a pap: A Filiszteus Góliáthnak a kardja, a kit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkivûl más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nékem.    10. És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elôl, és elment Åkhishoz, Gáthnak királyához.    11. És mondának Åkhis szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajjon nem errôl énekelték-é a körtánczban, mondván: Saul megverte az ô ezerét, Dávid is az ô tízezerét?    12. És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Åkhistól, Gáthnak királyától.    13. És megváltoztatá magaviseletét ô elôttük, és ôrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá.    14. És monda Åkhis az ô szolgáinak: ìmé látjátok, hogy ez az ember megôrült, miért hoztátok ôt hozzám?    15. Szûkölködöm-e ôrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék elôttem? Ez jôjjön-e be házamba?