1. Elfuta azért Dávid Nájóthból, mely Rámában van, és elméne és monda Jonathánnak: Mit cselekedtem? Mi vétkem van és mi bûnöm atyád elôtt, hogy életemre tör?
2. º pedig monda néki: Távol legyen! Te nem fogsz meghalni. ìmé az én atyám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, hogy nékem meg ne mondaná. Miért titkolná el azért atyám elôlem ezt a dolgot? Nem úgy van!
3. Mindazáltal Dávid még megesküvék, és monda: Bizonyára tudja a te atyád, hogy te kedvelsz engem, azért azt gondolá: Ne tudja ezt Jonathán, hogy valamikép meg ne szomorodjék. De bizonyára él az ùr és él a te lelked, hogy alig egy lépés van köztem és a halál között.
4. És felele Jonathán Dávidnak: A mit lelked kiván, megteszem éretted.
5. És monda Dávid Jonathánnak: ìmé holnap újhold lesz, mikor a királylyal kellene leülnöm, hogy egyem, de te bocsáss el engem, hogy elrejtôzzem a mezôn a harmadik nap estvéjéig.
6. Ha kérdezôsködnék atyád utánam, ezt mondjad: Sürgôsen kéredzett Dávid tôlem, hogy elmehessen Bethlehembe, az ô városába, mert ott az egész nemzetségnek esztendônként való áldozatja van most.
7. Ha azt fogja mondani: Jól van, úgy békessége van a te szolgádnak; ha pedig nagyon megharagudnék, úgy tudd meg, hogy a gonosz tettre elhatározta magát.
8. Cselekedjél azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az ùr elôtt szövetséget kötöttél én velem, a te szolgáddal. Ha azonban gonoszság van bennem, ölj meg te; miért vinnél atyádhoz engemet?
9. Jonathán pedig felelé: Távol legyen az tôled! Ha bizonyosan megtudom, hogy atyám elhatározta magát arra, hogy a gonosz tettet rajtad végrehajtsa, avagy nem mondanám-é meg azt néked?
10. És monda Dávid Jonathánnak: Kicsoda adja nékem tudtomra, hogy a mit atyád felelni fog néked, szigorú-é?
11. És monda Jonathán Dávidnak: Jer, menjünk ki a mezôre; és kimenének mindketten a mezôre.
12. Akkor monda Jonathán Dávidnak: Az ùr az Izráelnek Istene; ha kipuhatolhatom atyámtól holnap ilyenkorig vagy holnapután, hogy ímé Dávid iránt jó akarattal van, tehát nem küldök-é ki akkor hozzád és jelentem-é meg néked?
13. ùgy cselekedjék az ùr Jonathánnal most és azután is, ha atyámnak az tetszenék, hogy gonoszszal illessen téged: hogy tudtodra adom néked, és elküldelek téged, hogy békében elmehess. És az ùr legyen veled, mint volt az én atyámmal!
14. És ne csak a míg én élek, és ne csak magammal cselekedjél az ùrnak irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak;
15. Hanem meg ne vond irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, hogyha az ùr kiirtja Dávid ellenségeit, mindegyiket a földnek színérôl!
16. ìgy szerze szövetséget Jonathán a Dávid házával; mondván: vegyen számot az ùr a Dávid ellenségeitôl.
17. És Jonathán még egyszer megesketé Dávidot, iránta való szeretetébôl; mert úgy szerette ôt, mint a saját lelkét.
18. Monda pedig néki Jonathán: Holnap újhold lesz, és kérdezôsködni fognak utánad, mert helyed üres leend.
19. A harmadik napon pedig jôjj alá gyorsan, és eredj arra a helyre, a hol elrejtôzél amaz esemény napján, és maradj ott az útmutató kô mellett.
20. És én három nyilat lövök oldalához, mintha magamtól czélba lônék.
21. És ímé utánuk küldöm a gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat. Ha azt mondom a gyermeknek: ìmé mögötted vannak emerre: hozd el azokat és jôjj elô, mert békességed van néked, és nincs baj, él az ùr!
22. Ha pedig azt mondom a gyermeknek: ìmé elôtted vannak a nyilak amarra: akkor menj el, mert elküldött téged az ùr.
23. És erre a dologra nézve, a melyet megbeszéltünk egymás közt, ímé az ùr legyen bizonyság közöttem és közötted mind örökké!
24. Elrejtôzék azért Dávid a mezôn. És mikor az újhold eljött, leült a király az ebédhez, hogy egyék.
25. És mikor leült a király a maga székébe, most is úgy, mint máskor, a fal mellett levô székbe: Jonathán felkele, és Abner ült Saul mellé; a Dávid helye pedig üres vala.
26. És Saul semmit sem szólott azon a napon, mert azt gondolá: Valami történt vele; nem tiszta, bizonyosan nem tiszta.
27. És lôn az újhold után következô napon, a második napon, mikor ismét üres volt a Dávid helye, monda Saul az ô fiának, Jonathánnak: Isainak fia miért nem jött el az ebédre sem tegnap, sem ma?
28. Jonathán pedig felele Saulnak: Elkéredzék tôlem Dávid Bethlehembe;
29. És monda: Ugyan bocsáss el engem, mert nemzetségünknek áldozata van most a városban, és ezt parancsolta nékem bátyám; azért, ha kedvelsz engem, kérlek, hadd menjek el, hogy megnézzem testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.
30. Akkor felgerjede Saulnak haragja Jonathán ellen és monda néki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad az Isainak fiát a magad gyalázatára és anyád szemérmének gyalázatára!
31. Mert mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, sem a te királyságod; most azért küldj érette, és hozasd ide ôt hozzám, mert ô a halál fia.
32. Jonathán pedig felele Saulnak az ô atyjának, és monda néki: Miért kell meghalnia, mit vétett?
33. Akkor Saul utána dobta dárdáját, hogy általüsse ôt. És megérté Jonathán, hogy atyja elvégezé, hogy megölje Dávidot.
34. És felkele Jonathán az asztaltól nagy haraggal, és semmit sem evék az újholdnak második napján, mert bánkódott Dávid miatt, mivel atyja gyalázattal illeté ôt.
35. És reggel kiméne Jonathán a mezôre a Dáviddal együtt meghatározott idôben, és egy kis gyermek volt vele.
36. És monda a gyermeknek: Eredj, keresd meg a nyilakat, melyeket ellövök. És mikor a gyermek elfutott, ellövék a nyilat, úgy hogy rajta túl méne.
37. És mikor a gyermek arra a helyre érkezék, a hol a nyíl vala, melyet Jonathán ellôtt, a gyermek után kiálta Jonathán, és monda: Avagy nem tovább van-é a nyíl elôtted?
38. És kiálta Jonathán a gyermek után: Gyorsan siess, meg ne állj! És a gyermek, ki Jonathánnal vala, felszedé a nyilat és urához ment.
39. A gyermek pedig semmit sem értett, hanem csak Jonathán és Dávid értették e dolgot.
40. Åtadá azután Jonathán fegyverét a gyermeknek, a ki vele volt, és monda néki: Eredj el, vidd be a városba.
41. Mikor pedig elment a gyermek, felkele Dávid a kô déli oldala mellôl, és arczczal a földre borula, és háromszor meghajtotta magát; és megcsókolták egymást, és együtt sírtak, mígnem Dávid hangosan zokogott.
42. Akkor monda Jonathán Dávidnak: Eredj el békességgel! Mivelhogy megesküdtünk mind a ketten az ùrnak nevére, mondván: Az ùr legyen köztem és közted, az én magom között és a te magod között örökre. (20:43) Felkele ezután és elméne. Jonathán pedig bement a városba.
| 
