1 Sámuel, Chapter 28

1. És történt abban az idôben, hogy a Filiszteusok összegyûjték seregeiket a hadra, hogy harczoljanak Izráel ellen. És monda Åkhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jônöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.    2. Dávid pedig felele Åkhisnak: Meglátod bizonynyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Åkhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra.    3. Sámuel pedig meghalt vala, és siratá ôt az egész Izráel, és eltemeték ôt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendômondókat kiirtá a földrôl.    4. És mikor a Filiszteusok egybegyûlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyûjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál.    5. A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az ô szíve nagyon megrémüle.    6. És megkérdezé Saul az Urat, de az ùr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.    7. Akkor monda Saul az ô szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidézô asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem ôt. Szolgái pedig mondának néki: ìmé, Endorban van egy halottidézô asszony.    8. Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ô és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendôt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.    9. És monda az asszony néki: ìmé te jól tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földrôl a varázslókat és jövendômondókat; miért akarod azért tôrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!    10. És megesküvék néki Saul az ùrra, mondván: Él az ùr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.    11. Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ô monda: Sámuelt idézd fel nékem.    12. Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!    13. És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljôni a földbôl.    14. És ô monda néki: Milyen ábrázata van? º pedig monda: Egy vén ember jô fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tôn néki.    15. Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tôlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?    16. És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az ùr eltávozott tôled és ellenségeddé lôn?!    17. És a szerint cselekedett az ùr, a mint általam megmondotta vala: elvette az ùr a királyságot a te kezedbôl, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.    18. Mivel nem hallgattál az ùrnak szavára, és nem hajtottad végre az ô felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az ùr.    19. És az ùr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az ùr.    20. Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erô nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.    21. Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda néki: ìmé a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és koczkára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket mondottál nékem:    22. Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elôdbe, és egyél, hogy erôd legyen, mikor útra kelsz.    23. º azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem; de szolgái és az asszony is kényszeríték ôt, és ô engedett szavoknak, felkelt a földrôl, és felüle az ágyra.    24. Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt; azután lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát.    25. És vivé Saul elé és az ô szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.