1 Sámuel, Chapter 27

1. És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és így megszabadulok az ô kezébôl.    2. Felkelvén azért Dávid, elméne ô és az a hatszáz ember, a kik vele valának, Åkhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához.    3. És Dávid Åkhisnál tartózkodék Gáthban, ô és az ô emberei, mindegyik a maga házanépével együtt; Dávid és az ô két felesége, a Jezréelbôl való Ahinoám és a Kármelbôl való Abigail, a Nábál felesége.    4. Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gáthba menekült, nem üldözé tovább ôt.    5. És monda Dávid Åkhisnak: Ha kedvet találtam elôtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam; miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?    6. És néki adá Åkhis azon a napon Siklágot; lôn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig.    7. És lôn ama napoknak száma, míg Dávid a Filiszteusok földén lakozék, egy esztendô és négy hónap.    8. És felméne Dávid embereivel együtt és megtámadták a Gessureusokat, a Girzeusokat és az Amálekitákat: mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitôl fogva, a melyen Súrba mégy egészen Égyiptom földéig.    9. És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és ment Åkhishoz.    10. Mikor pedig Åkhis azt kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére és Jerákhméelnek déli részére és Kéneusnak déli részére.    11. Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gáthba vigye, mondván: Valamikép ellenünk ne nyilatkozzanak és azt mondják: ìgy cselekedett Dávid. Ez volt az ô szokása amaz egész idô alatt, míg a Filiszteusok földjén tartózkodék.    12. És Åkhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyûlöletessé tette magát az ô népe, Izráel elôtt, azért örökké az én szolgám leend.