1 Sámuel, Chapter 4

1. És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben. És kiméne Izráel a Filiszteusok ellen harczolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a Filiszteusok pedig tábort járának Åfekben.    2. És csatarendbe állának a Filiszteusok Izráel ellen, és megütközének, és megveretteték Izráel a Filiszteusok által, és levágának a harczmezôn mintegy négy ezer embert.    3. És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izráel vénei: Vajjon miért vert meg minket ma az ùr a Filiszteusok elôtt?! Hozzuk el magunkhoz az ùr frigyládáját Silóból, hogy jôjjön közénk az ùr, és szabadítson meg ellenségeink kezébôl.    4. Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, a ki ül a Khérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás.    5. És mikor az ùr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld.    6. Mikor pedig meghallották a Filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az ùrnak ládája érkezett a táborba,    7. Megfélemlének a Filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nékünk! mert nem történt ilyen soha az elôtt.    8. Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezébôl? Ez az az Isten, a ki Égyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában.    9. Legyetek bátrak és legyetek férfiak, Filiszteusok! hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint a hogy ôk szolgáltak néktek. Azért legyetek férfiak, és harczoljatok!    10. Megütközének azért a Filiszteusok, és megveretett Izráel, és ki-ki az ô sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izráel közûl harmincz ezer gyalog hullott el.    11. És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.    12. Akkor elszalada a harczból egy ember a Benjámin nemzetségébôl, és Silóba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port hintvén a fejére.    13. És ímé mikor oda ért, Éli az ô székében ült, az útfélen várakozván; mert szíve rettegésben volt az Isten ládája miatt. És mihelyt odaért az ember, hogy hírt mondjon a városban, jajveszékelt az egész város.    14. És meghallotta Éli a kiáltás hangját, és monda: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve eljöve, és megmondotta Élinek.    15. Éli pedig kilenczvennyolcz esztendôs volt, és szemei annyira meghomályosodtak, hogy már nem is látott.    16. És monda az ember Élinek: Én a harczból jövök, én a harczból menekültem ma. És monda: Mi dolog történt, fiam?    17. Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izráel a Filiszteusok elôtt, és igen nagy veszteség lôn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették.    18. És lôn, hogy midôn az Isten ládáját említé, hátraesék a székrôl a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert immár vén és nehéz ember vala. És ô negyven esztendeig ítélt Izráel felett.    19. És az ô menye, Fineásnak felesége, várandós vala; és a mikor meghallá a hírt, hogy az Isten ládája elvétetett és az ô ipa és férje meghalának, térdre esék és szûle, mert a fájdalmak meglepték.    20. És mikor elalélt, mondának azok, a kik mellette állanak vala: Ne félj, mert fiút szültél; de ô nem felelt és nem figyelt arra.    21. És nevezé a gyermeket Ikábódnak, mondván: Oda van Izráel dicsôsége , mert elvétetett az Isten ládája, és az ô ipa és az ô férje.    22. És monda ismét: Oda van Izráel dicsôsége, mert elvétetett az Isten ládája.