1 Sámuel, Chapter 3

1. És a gyermek Sámuel szolgál vala az ùrnak Éli elôtt. És abban az idôben igen ritkán volt az ùrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.    2. És történt egyszer, mikor Éli az ô szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),    3. És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az ùrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:    4. Szólott az ùr Sámuelnek, ô pedig felele: ìmhol vagyok!    5. És Élihez szalada, és monda: ìmhol vagyok, mert hívtál engem; ô pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.    6. És szólítá az ùr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: ìmhol vagyok, mert hívtál engem. És ô felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.    7. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az ùrnak ígéje.    8. És szólítá az ùr harmadszor is Sámuelt; ô pedig felkelvén, Élihez ment és monda: ìmhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az ùr hívja a gyermeket.    9. Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ô helyére.    10. Akkor eljövén az ùr, oda állott és szólítá, mint annak elôtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!    11. És monda az ùr Sámuelnek: ìmé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.    12. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.    13. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ô házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ô fiai, és ô nem akadályozta meg ôket.    14. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.    15. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az ùr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.    16. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam Sámuel! º pedig felele: ìmhol vagyok!    17. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az ùr? El ne titkold elôttem! ùgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz elôttem mind abból, a mit mondott néked!    18. Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el elôtte. º pedig monda: º az ùr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.    19. Sámuel pedig fölnevekedék, és az ùr vala ô vele, és semmit az ô ígéibôl a földre nem hagy vala esni.    20. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az ùr prófétájául rendeltetett.    21. És az ùr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az ùr Sámuelnek Silóban, az ùrnak beszéde által.