1 Sámuel, Chapter 8

1. És lôn, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az ô fiait tevék birákká Izráel felett.    2. Elsôszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Bersebában biráskodtak.    3. De fiai nem járának az ô útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet.    4. Összegyûlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.    5. És mondának néki: ìmé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.    6. Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az ùrhoz.    7. És monda az ùr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.    8. Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam ôket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek.    9. Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök.    10. És Sámuel megmondá az ùrnak minden beszédeit a népnek, mely tôle királyt kért.    11. És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetôivé és lovasaivá teszi ôket, és szekere elôtt futnak.    12. Ezredesekké teendi ôket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket.    13. Leányaitokat pedig elviszi kenôcskészítôknek, szakácsnéknak és sütôknek.    14. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szôlôhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja.    15. Veteményeiteket és szôlôiteket megdézsmálja, és fôbb embereinek és szolgáinak adja.    16. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.    17. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.    18. És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az ùr nem fog meghallgatni akkor titeket.    19. A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk.    20. És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és elôttünk járjon, és vezesse a mi harczainkat.    21. És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondotta azokat az ùrnak.    22. És monda az ùr Sámelnek: Hallgass szavokra, és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ô városába.