2 Krónika, Chapter 30

1. És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sôt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az ùr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az ùrnak, Izráel Istenének.    2. És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.    3. Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellô számban, s a nép sem gyûlt vala össze Jeruzsálemben.    4. És e dolog igen tetszék mind a királynak, mind az egész gyülekezetnek.    5. Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jôjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az ùrnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, a mint megiratott.    6. Elmenének azért a híradók a király levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és a király parancsolatjából ezt mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az ùrhoz, Åbrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s ô is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli királyok kezétôl.    7. És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, a kik vétkeztek volt az ùr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította ôket, a mint ti magatok látjátok.    8. Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az ùrnak, és bemenvén az ô szent helyébe, a melyet megszentelt örökké, szolgáljatok az ùrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul rólatok haragja.    9. Mert hogy ha ti megtéréndetek az ùrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál, a kik ôket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az ùr, a ti Istentek, és nem fordítja el orczáját tôletek, ha ô hozzá megtéréndetek.    10. Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala ôket;    11. Mindazáltal némelyek az Åser, Manassé és a Zebulon nemzetségébôl megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe.    12. Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjök egy akaratot, hogy engednének a király parancsolatjának és a fejedelmekének az ùr beszéde szerint.    13. Sok nép gyûle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala.    14. És felkelének, és elronták az oltárokat, a melyek Jeruzsálemben valának, és a füstölô oltárokat is mind elronták, és a Kidron patakába hányták.    15. És megölék a páskhabárányt a második hónak tizennegyedik napján; s a papok és Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és égôáldozatokat vittek az ùr házába;    16. És kiki álla az ô helyére az ô szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezébôl.    17. Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, a kik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a páskhabárány megölésével foglalkozának azokért, a kik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az ùrnak;    18. Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manassé, Izsakhár és Zebulon nemzetségébôl, nem szentelték meg magokat, mindazáltal megevék a páskhabárányt, nem úgy, a mint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, mondván: A kegyes ùr tisztítsa meg azt;    19. Mindenkit, a ki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az ô atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is.    20. És meghallgatá az ùr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.    21. Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az ùr erejét éneklô szerszámokkal.    22. És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és jóindulattal valának az ùr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét.    23. Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vígasságban;    24. Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen.    25. Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, a kik Izráelbôl oda mentek vala; mind az idegenek, a kik az Izráel földjérôl jöttek vala, mind a Júdában lakozók.    26. És volt nagy vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel királyának, Dávid fiának idejétôl fogva nem volt ehhez hasonló ünnep Jeruzsálemben.    27. Ezek után felállának a papok és a Léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az ô szavok, és felhata az ô könyörgésök mennybe az Isten szetséges lakhelyébe.