2 Krónika, Chapter 34

1. Nyolcz esztendôs vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.    2. És jó dolgot cselekedék az ùr elôtt, és jára az ô atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;    3. Mert az ô királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ô atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektôl.    4. Leronták ô elôtte a Baálok oltárait és az azokon levô szobrokat lehányatá; az Aserákat is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetôhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.    5. A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.    6. ìgy cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörûl.    7. Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.    8. Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város elôljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az ùrnak, az ô Istenének házát.    9. És menének Hilkiás fôpaphoz, és átadták néki az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyûjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.    10. És adák a munkavezetôknek, a kik felvigyáztak az ùr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az ùr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.    11. És adának pénzt az ácsoknak és a kômûveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.    12. És az emberek hûségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közûl valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közûl valók, a kik szorgalmazzák vala ôket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklôszerszámokban.    13. A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelôk a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közûl való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.    14. Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az ùr házában gyûlt össze: megtalálá Hilkia pap az ùr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt.    15. Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az ùr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.    16. És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;    17. Mert az ùr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelôknek és munkásoknak kezébe.    18. Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király elôtt.    19. Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.    20. És parancsola a király Hilkia papnak, és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:    21. Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felôl, a mely megtaláltatott, mert nagy az ùr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az ùrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.    22. Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselôjének fia vala (ô pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.    23. Ki monda nékik: ìgy szól az ùr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;    24. Ezt mondja az ùr: ìmé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya elôtt;    25. Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ô kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.    26. A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: ìgy szól az ùr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:    27. Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten elôtt, mikor hallád az ô beszédeit e hely ellen és az ô lakosai ellen; mivel magadat megaláztad elôttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál elôttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az ùr.    28. ìmé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.    29. Akkor a király elkülde, és összegyûjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.    30. És felméne a király az ùr házába, és ô vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytôl fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az ùr házában.    31. Azután felállván a király az ô helyén, fogadást tôn az ùr elôtt, hogy ô az Urat követendi, és hogy parancsolatit, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívébôl és teljes lelkébôl megôrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.    32. És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálembôl és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ô atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.    33. Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjérôl, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az ùrnak, az ô Istenöknek; és az ô egész életében nem szakadának el az ùrtól, atyáik Istenétôl.