2 Krónika, Chapter 35

1. És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az ùrnak; és megölék a páskhabárányt az elsô hónap tizennegyedik napján.    2. És állítá a papokat az ôrállásukra, és buzdítá ôket az ùr házának szolgálatára.    3. És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az ùrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az ùrnak, a ti Istenteknek, és az ô népének az Izráelnek.    4. És készítsétek el magatokat a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az ô fia Salamon.    5. És álljatok a szent helyen, a nép közûl való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának egy-egy csoportja szerint.    6. Azután öljétek meg a páskhabárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az ùrnak Mózes által lett beszéde szerint cselekedjetek.    7. És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.    8. Az ô fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.    9. Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ô atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.    10. Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.    11. Megölék azért a páskhabárányt, és a papok hintik vala kezökbôl a vért, a Léviták pedig a bárányok bôrét húzzák le.    12. És külön választák az egészen égôáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közûl való családok csoportjainak, hogy áldoznának az ùrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is elválaszták.    13. És megsüték a páskhabárányt szokás szerint a tûznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfôzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.    14. Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték a páskhabárányt, mert a papok, az Åron fiai az égôáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva késô éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Åron fiainak.    15. Az éneklôk is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ô atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.    16. És elkészüle az ùrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égôáldozatokkal áldozván az ùr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.    17. Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az idôben, és a kovász nélkûl való kenyerek ünnepét hét napon át.    18. Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétôl fogva; Izráel királyai közûl is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelbôl jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.    19. Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartott ez a páskha.    20. Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.    21. És noha követeket külde ô hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;    22. Mindazáltal Jósiás nem tére ki ô elôle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a melyek az Isten szájából származtak vala. Elméne azért hogy megütközzék vele Megiddó mezején.    23. Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ô szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.    24. Levévén azért ôt az ô szolgái a szekérbôl, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ô atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.    25. Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala ôt az éneklô férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.    26. Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az ùrnak törvényében meg van írva;    27. És az ô elsô és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.