2 Krónika, Chapter 6

1. Akkor monda Salamon: Az ùr mondotta, hogy ô lakoznék ködben.    2. Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, a hol örökké lakjál.    3. Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott.    4. És monda: Åldott az ùr, Izráel Istene, a ki szólott volt az ô szája által az én atyámnak Dávidnak, és hatalmas kezeivel beteljesítette, mondván:    5. Attól a naptól fogva, a melyen kihozám az én népemet Égyiptom földébôl, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közûl, hogy házat építenének, a melyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izráelnek vezére lenne.    6. Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy vezére lenne az én népemnek, Izráelnek.    7. Åmbár az én atyám Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az ùrnak, Izráel Istenének,    8. De az ùr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted;    9. Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, ô épít az én nevemnek házat.    10. És beteljesíté most az ùr az ô beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izráel királyiszékébe, a mint az ùr megmondotta volt; és megépítém a házat az ùrnak, Izráel Istene nevének.    11. És abba helyeztem a ládát, a melyben az ùrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival.    12. És oda állott Salamon az ùr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette.    13. Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézbôl, a melyet a tornácznak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete elôtt, kezeit az ég felé kiterjeszté.    14. És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, a ki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, a kik te elôtted teljes szívvel járnak!    15. Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak Dávidnak, a mit szólottál néki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, a mint e mai napon megtetszik.    16. Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak az én atyámnak igértél, mondván: Nem fogy el elôttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy a te fiaid ôrizzék meg az ô útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én elôttem jártál.    17. Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak!    18. (Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? ìm az egek és az egeknek egei téged be nem fogadhatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.)    19. És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, a melylyel könyörög a te szolgád elôtted!    20. Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, a melyrôl azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, a mikor e helyen könyörögne.    21. Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izráelnek könyörgését, a mikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedbôl, és meghallgatván ôket, légy kegyelmes!    22. Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és ô ide jô, megesküszik oltárod elôtt ebben a házban,    23. Te hallgasd meg a mennybôl és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ô útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az ô igazsága szerint.    24. Mikor pedig megverettetik a te néped az Izráel az ô ellenségeitôl, mivel te ellened vétkeztek; és hozzád visszatérve, vallást tesznek a te nevedrôl, könyörögnek és imádkoznak te elôtted e házban:    25. Te hallgasd meg a mennybôl, és bocsásd meg a te népednek az Izráelnek bûnét, és hozd vissza ôket arra a földre, a melyet adtál nékik és az ô atyáiknak.    26. Mikor az ég berekesztetik és nem lészen esô, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedrôl és megtérnek bûneikbôl, mert te sanyargatod ôket:    27. Te hallgasd meg a mennybôl, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek az Izráelnek; minekutána ôket megtanítándod az igaz útra, a melyen járjanak; és adj esôt a te földedre, a melyet adtál a te népednek örökségûl.    28. Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ô ellensége szorongatja az ô birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend reájok:    29. A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ô csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi:    30. Te hallgasd meg a mennybôl, a te lakhelyedbôl, és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ô útai szerint, a mint megismerted az ô szívét, mert egyedûl csak te ismered az emberek fiainak szívét;    31. Hogy féljenek téged, járván a te útaidon, míg élnek e föld színén, a melyet adtál volt a mi atyáinknak.    32. Sôt még az idegent is, a ki nem a te néped az Izráel közûl való, ha eljövend messze földrôl a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban:    33. Te hallgasd meg a mennybôl, a te lakóhelyedbôl, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedrôl neveztetik e ház, a melyet én építettem.    34. Ha a te néped hadba megy ki az ô ellensége ellen azon az úton, a melyen elbocsátod ôket; ha könyörögnek, hozzád fordulván e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:    35. Te hallgasd meg az égbôl az ô könyörgésöket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot.    36. Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, a ki nem vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és ôket fogságba viendik azok, a kiktôl megfogattak, messze földre vagy közelre,    37. És ha az idegen földön, a hol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ô fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszúl cselekedtünk;    38. És megtérendenek te hozzád teljes szívökbôl és teljes lelkökbôl az ô fogságuk földében, a hol ôket fogva tartják, és könyörögnek hozzád, az ô földjüknek útja felé fordulva, a melyet adtál volt az ô atyáiknak, és e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:    39. Hallgasd meg akkor az ô könyörgésöket és imádságukat a mennybôl, a te lakhelyedrôl, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.    40. Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen.    41. És most kelj fel, oh ùr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh ùr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.    42. Oh ùr Isten, ne utáld meg a te felkenetett királyod orczáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról!