2 Krónika, Chapter 7

1. És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz szálla le az égbôl, és megemészté az egészen égôáldozatot és a véres áldozatot, és az ùr dicsôsége betölté a házat,    2. Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az ùr házába; mert az ùr dicsôsége betölté az ùr házát.    3. És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tûz és az ùr dicsôsége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az ô kegyelme mindörökké való!    4. A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az ùr elôtt.    5. Åldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és ekképen szentelék fel az ùr házát a király és az eg ész nép.    6. A papok pedig foglalatosok valának az ô tisztökben; a Léviták is az ùrnak minden zengô szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az ô irgalmassága) a Dávid dicséretivel mely kezökbe adatott; a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.    7. És felszentelé Salamon a középsô pitvart, a mely az ùrnak háza elôtt vala; mert ott szerze égôáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égôáldozat, az ételáldozat és a hálaadóáldozat kövére.    8. És Salamon ünnepet szerze ebben az idôben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.    9. A nyolczadik napon pedig gyûlekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.    10. A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az ùr Dáviddal, Salamonnal és az ô népével Izráellel.    11. És Salamon bevégezé az ùr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az ùr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.    12. Megjelenék pedig az ùr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házáúl választottam.    13. ìmé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen esô; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:    14. És megalázza magát az én népem, a mely nevemrôl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ô bûnös életmódjával: én is meghallgatom ôket a mennybôl, megbocsátom bûneiket, és megszabadítom földjüket.    15. Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.    16. Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.    17. És ha te elôttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:    18. Megerôsítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedbôl való férfiú az Izráel királyiszékibôl.    19. De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket elôtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok elôtt meghajoltok:    20. Kiszaggatom ôket az én földembôl, a melyet adtam volt nékik; és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elôl elvetem; tanulságúl és példabeszédûl adom ôket minden nemzetségnek.    21. És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenô álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az ùr ezzel az országgal és ezzel a házzal?    22. És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki ôket kihozta volt Égyiptom földébôl, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.