2 Korintusi, Chapter 1

1. Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timotheus atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:    2. Kegyelem néktek és békesség Istentôl a mi Atyánktól és az ùr Jézus Krisztustól.    3. Åldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;    4. A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.    5. Mert a mint bôséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseibôl, úgy bôséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.    6. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvességtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erôs felôletek,    7. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.    8. Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felôl, a mely Åzsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erônk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felôl is kétségben valánk:    9. Sôt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:    10. A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;    11. Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.    12. Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni ôszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.    13. Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sôt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;    14. A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az ùr Jézus napján.    15. És ezzel a bizodalommal akartam elôbb hozzátok menni, hogy másodizben nyerjetek kegyelmet;    16. És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tôletek elkísértetni Júdeába.    17. Hát ezt akarva, vajjon könnyelmûen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?    18. De hû az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.    19. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timotheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ô benne.    20. Mert Istennek valamennyi igérete ô benne lett igenné és ô benne lett Åmenné az Isten dicsôségére mi általunk.    21. A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerôsít és megken minket, az Isten az;    22. A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.    23. Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.    24. Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.