2 Korintusi, Chapter 2

1. Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.    2. Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvidámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?    3. És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén gyôzôdve mindenitek felôl, hogy az én örömöm mindnyájatoké.    4. Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem, hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.    5. Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.    6. Elég az ilyennek a többség részérôl való ilyen megbüntetése:    7. Annyira, hogy éppen ellenkezôleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.    8. Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.    9. Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felôletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?    10. A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe elôtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:    11. Mert jól ismerjük az ô szándékait.    12. Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az ùrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;    13. Hanem elbúcsúzván tôlük, elmentem Macedoniába.    14. Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ô ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.    15. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülôk, mind az elkárhozók között;    16. Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?    17. Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sôt szinte Istenbôl szólunk az Isten elôtt a Krisztusban.