2 Korintusi, Chapter 4

1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;    2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elôtt.    3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:    4. A kikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsôséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.    5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az ùr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.    6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségbôl világosság ragyogjon, ô gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsôsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.    7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erônek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.    8. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;    9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;    10. Mindenkor testünkben hordozzuk az ùr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.    11. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.    12. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.    13. Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;    14. Tudván, hogy a ki feltámasztotta az ùr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt elôállít.    15. Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bôségessé tegye az Isten dicsôségére.    16. Azért nem csüggedünk; sôt ha a mi külsô emberünk megromol is, a belsô mindazáltal napról-napra újul.    17. Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsôséget szerez nékünk;    18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.