2 Korintusi, Chapter 5

1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentôl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.    2. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;    3. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!    4. Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkôztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.    5. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.    6. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az ùrtól    7. (Mert hitben járunk, nem látásban);    8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbôl, és elköltözni az ùrhoz.    9. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.    10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélôszéke elôtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.    11. Ismervén tehát az ùrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elôtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elôtt is nyilván vagyunk.    12. Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színbôl és nem szívbôl dicsekedôknek.    13. Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.    14. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,    15. ùgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.    16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sôt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.    17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.    18. Mindez pedig Istentôl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;    19. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ô bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.    20. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.    21. Mert azt, a ki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ô benne.