2 Korintusi, Chapter 7

1. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.    2. Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.    3. Nem vádképen mondom; hisz elôbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.    4. Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felôletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.    5. Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sôt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belôl félelem.    6. De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.    7. Sôt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a mellyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én még jobban örvendeztem.    8. Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.    9. Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.    10. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.    11. Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen n agy buzgóságot keltett ti bennetek, sôt védekezést, sôt bosszankodást, sôt félelmet, sôt kívánkozást, sôt buzgóságot, sôt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.    12. Ha tehát írtam is néktek, nem a sértô miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyílvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten elôtt.    13. Annakokáért megvigasztalódtunk a ti vigasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ô lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:    14. Mert ha dicsekedtem valamit néki felôletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus elôtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.    15. És ô még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok ôt.    16. Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.