2 Korintusi, Chapter 9

1. A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.    2. Hiszen ismerem a ti készségteket, a melylyel dicsekszem felôletek a macedónoknak, hogy Achája kész a múlt esztendô óta; és a ti buzgóságtok sokakat magával ragadt.    3. Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felôletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.    4. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.    5. Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy elôre menjenek el hozzátok, és készítsék el elôre a ti elôre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.    6. Azt mondom pedig: A ki szûken vet, szûken is arat; és a ki bôven vet, bôven is arat.    7. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségbôl; mert a jókedvû adakozót szereti az Isten.    8. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bôségben legyetek,    9. A mint megvan írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ô igazsága örökké megmarad.    10. A ki pedig magot ád a magvetônek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,    11. Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívûségre, a mely általunk háláadást szerez az Istennek.    12. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok háláadással bôséges az Isten elôtt;    13. A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsôítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségtekért,    14. Mikor érettetek könyörögve ôk is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bôséges kegyelme miatt.    15. Az Istennek pedig legyen hála az ô kimondhatatlan ajándékáért.