1. És lôn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyôzésébôl, és Dávid két napig Siklágban idôzött:
2. ìmé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ô ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
3. Monda pedig néki Dávid: Honnét jösz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
4. Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lôn a dolog? º pedig felele. Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közûl nagy sokaság esett el, és meghalának. Sôt Saul is és Jonathán az ô fia meghalának.
5. Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ô fia?
6. Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetbôl felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az ô dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék ôtet.
7. Hátratekintvén pedig Saul megláta engem és szólíta, és mondék: ìmhol vagyok én.
8. Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
9. Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
10. Annakokáért én mellé állván, megölém ôtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ô fején vala, és az aranypereczet, mely az ô karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
11. Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ô vele valának.
12. És nagy zokogással sírának, és bôjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ô fián, és az ùrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
13. És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
14. Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az ùr felkentjének elvesztésére?
15. És szólíta Dávid egyet az ô szolgái közûl, kinek monda: Jôjj elô és öld meg ôt. Ki általüté azt, és meghala.
16. És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az ùrnak felkentjét.
17. És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ô fián.
18. És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Juda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
19. Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hôsök!
20. Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körûlmetéletlenek leányai.
21. Gilboa hegyei, se harmat, se esô ti reátok ne szálljon, és mezôtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erôs vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
22. A megöletteknek vérétôl és a hôsöknek kövérétôl Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
23. Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyûknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erôsebbek valának.
24. Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörûn, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
25. Oh, hogy elhullottak a hôsök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
26. Sajnállak testvérem Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
27. Oh, hogy elhullottak a hôsök! És elvesztek a hadi szerszámok!
| 
