2 Sámuel, Chapter 2

1. Ezek után lôn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az ùr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.    2. Felméne azért oda Dávid és az ô két felesége is, Ahinoám a Jezréelbôl való, és Abigail, a Karmelbôl való Nábál felesége.    3. És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.    4. És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;    5. Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené nékik: Åldottak vagytok ti az ùrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;    6. Annakokáért most az ùr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sôt én is jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;    7. Most azért a ti kezeitek erôsödjenek meg, és legyetek erôs férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.    8. Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fôvezére vala, felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba.    9. És királylyá tette ôt Gileádon, Asuron és Jezréel városán, és az Efraim és Benjamin nemzetségein, és az egész Izráelen.    10. Negyven esztendôs vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.    11. Lôn pedig az idônek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendô és hat hónap.    12. És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba.    13. Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.    14. Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elô néhány ifjak, és viaskodjanak elôttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elô.    15. Felkelének azért és egyenlô számban általmenének a Benjámin nemzetébôl és a Saul fiának, Isbósetnek seregébôl tizenketten, és a Dávid szolgái közûl is tizenketten.    16. És kiki az ô társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába üté; és egyenlôképen mind elhullának; és nevezék azt a mezôt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.    17. És felette erôs harcz lôn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.    18. Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyû lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezôn lakik.    19. És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában.    20. Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok.    21. És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közûl, és foszd ki ôt mindenébôl; de Asáel nem akarta ôt elhagyni.    22. Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögûl. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?    23. Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté ôt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lôn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának.    24. Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midôn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.    25. Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.    26. És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szüntelenûl öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?    27. És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ô atyjafiait.    28. Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább.    29. Abner pedig és az ô vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezôségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.    30. Joáb pedig megtérvén Abner üldözésébôl, összegyûjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közûl tizenkilenczen és Asáel.    31. A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzetébôl, az Abner szolgái közûl háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának.    32. És felvevén Asáelt, eltemeték ôt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ô vitézei egész éjjel menve, Hebronban viradának meg.