1. Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: ìmé mi a te csontodból és testedbôl valók vagyunk,
2. Mert ennekelôtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az ùr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, és Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett.
3. Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tôn velek Dávid király Hebronban az ùr elôtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett.
4. Harmincz esztendôs vala Dávid, mikor uralkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék.
5. Hebronban uralkodék a Júda nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig: és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda nemzetségein.
6. Felméne pedig a király és az ô népe Jeruzsálembe a J ebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ôk azonban azt mondák Dávidnak: Nem jösz ide be, hanem a sánták és vakok elûznek téged! melylyel azt jelenték: Nem jô ide be Dávid.
7. Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid városa.
8. Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, a ki vágja a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, a kiket gyûlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
9. És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörûl, Millótól fogva befelé.
10. Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az ùr a Seregeknek Istene vala ô vele.
11. Követeket külde pedig Hirám, Tírusnak királya Dávidhoz, és czédrusfákat is, ácsmestereket és kômíveseket, és építenek házat Dávidnak.
12. És belátta Dávid, hogy az ùr megerôsítette ôt az Izráel felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ô királyságát az ô népéért Izráelért.
13. Vôn pedig még magának Dávid ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálembôl, minekutána Hebronból oda ment; és lônek még Dávidnak fiai és leányai.
14. És ezek a nevei azoknak, a kik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,
15. Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,
16. Elisáma, Eljada és Elifélet.
17. Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték Dávidot Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erôsségbe.
18. A Filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Réfaim völgyében.
19. Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é ôket? Felele az ùr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkûl kezedbe adom a Filiszteusokat.
20. Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott ôket Dávid, és monda: Szétszórta az ùr ellenségimet elôttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.
21. És ott hagyák az ô bálványaikat, melyeket felszedének Dávid és az ô szolgái.
22. Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.
23. Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg ôket.
24. És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te elôtted az ùr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
25. És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az ùr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg Gézerbe mennél.
| 
