2 Sámuel, Chapter 6

1. Összegyûjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harminczezer embert.    2. És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névrôl, a Seregek Urának nevérôl neveztetik, ki ül a Kérubok között.    3. És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekereket.    4. Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda elôtt megyen.    5. Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az ùr elôtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedûkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.    6. És mikor Nákonnak szérûjére jutának, kinyújtá Uzza az ô kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.    7. Ennekokáért felgerjede az ùr haragja Uzza ellen, és megölé ott ôt az Isten vakmerôségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.    8. És bosszankodék Dávid, hogy az ùr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.    9. Megfélemlék azért Dávid azon a napon az ùrtól, és monda: Hogyan jôjjön az ùr ládája én hozzám?    10. És nem akará Dávid magához vinni az ùrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté az Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.    11. És lôn az ùrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az ùr Obed Edomot és egész háznépét.    12. És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az ùr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.    13. Mikor pedig azok, a kik az ùr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.    14. Dávid pedig teljes erejébôl tánczol vala az ùr elôtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.    15. Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az ùr ládáját énekléssel és trombitaszóval.    16. Lôn pedig, hogy mikor az ùr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az ùr elôtt, megútálá ôt szívében.    17. Mikor pedig bevitték az ùr ládáját, és elhelyezék azt az ô helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égô áldozatokat és hálaadó áldozatokat, az ùr elôtt.    18. Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égôáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.    19. És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyokak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ô házához.    20. Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ô háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsôséges vala ma Izráel királya, ki az ô szolgáinak szolgálói elôtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!    21. És monda Dávid Mikálnak: Az ùr elôtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ô egész házanépét, hogy az ùr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az ùr elôtt örvendezém.    22. Sôt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei elôtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók elôtt, a kikrôl te szólasz.    23. Ennekokáért Mikálnak, a Saul leányának nem lôn soha gyermeke az ô halálának napjáig.