2 Sámuel, Chapter 7

1. Lôn pedig, hogy mikor a király az ô palotájában üle, és az ùr mindenfelôl békességet adott néki minden ellenségeitôl,    2. Monda a király Nátán prófétának: ìmé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.    3. És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az ùr veled van.    4. Azonban lôn az ùr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:    5. Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az ùr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam?    6. Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.    7. Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?    8. Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögûl, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;    9. És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet elôtted; és nagy hírt nevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.    10. Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám ôt, és lakozék az ô helyében, és többé helyébôl ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni ôt, mint annakelôtte,    11. Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtôl. És megmondotta néked az ùr, hogy házat csinál néked az ùr.    12. Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerôsítem az ô királyságát:    13. Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerôsítem az ô királyságának trónját mindörökké.    14. Én leszek néki atyja, és ô lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem ôt emberi vesszôvel és emberek fiainak büntetésével;    15. Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tôle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék elôtted.    16. És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erôs lészen mindörökké.    17. Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.    18. Bemenvén azért Dávid király, leborula az ùr elôtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elôvittél?    19. És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felôl messze idôre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!    20. De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?    21. A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.    22. Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivûl nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.    23. Mert melyik nép olyan, mint a te néped az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népûl, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped elôtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktôl.    24. Mert megerôsítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedûl mindörökké; és te voltál Uram nékik Istenök.    25. Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felôl, és az ô háza felôl, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál.    26. Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te elôtted!    27. Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, oh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ô szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.    28. Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felôl),    29. Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen elôtted mindörökké; mert te szólottál Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.