2 Sámuel, Chapter 9

1. Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul háznépe közûl, hogy irgalmasságot cselekedjem ô vele Jonathánért?    2. Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: Én vagyok a te szolgád.    3. Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közûl, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.    4. Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: ìmé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.    5. Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá ôt a Mákirnak az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.    6. És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tôn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: ìmhol a te szolgád.    7. Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkûl irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.    8. Akkor fejet hajta Méfibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemû én vagyok?    9. Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.    10. A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.    11. Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem, szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.    12. Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái valának.    13. Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ô mind a két lábára sánta vala.