Ámos, Chapter 8

1. Ily dolgot láttatott velem az ùr Isten: ìmé, egy kosár érett gyümölcs.    2. És mondá: Mit látsz Åmós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az ùr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé!    3. Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az ùr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkûl hányák mindenüvé.    4. Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.    5. Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkissebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!    6. Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szûkölködôt egy öltô saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!    7. Megesküdt az ùr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!    8. Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.    9. És lészen azon a napon, azt mondja az ùr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.    10. Ünnepeiteket búra változtatom, és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserûség napja!    11. ìmé, napok jônek, azt mondja az ùr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az ùr beszédének hallgatása után.    12. És vándorolni fognak tengertôl tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az ùrnak beszédét, de nem találják meg.    13. Azon a napon elepednek a deli szûzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!    14. A kik Samaria bûnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérsaba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!