Ámos, Chapter 9

1. Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közûlök a futó, és nem menekül meg közûlök a menekülô.    2. Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja ôket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom ôket!    3. És ha a Kármel tetején rejtôznének is el, onnan is elôkeresem és elhozom ôket; és ha szemeim elôl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja ôket.    4. És ha fogságba mennek is ellenségeik elôtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli ôket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.    5. Mert az ùr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad az, és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.    6. A ki fenn az égben építé az ô boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elôhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az ùr az ô neve.    7. Nem olyanok vagytok-é ti elôttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az ùr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérôl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbôl?!    8. ìmé, az ùr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérôl. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az ùr!    9. Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.    10. Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jô reánk a veszedelem.    11. Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.    12. Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrôl neveztetnek, ezt mondja az ùr, a ki megcselekszi ezt!    13. ìmé, napok jônek, ezt mondja az ùr, és ott éri a szántó az aratót, a szôlôtaposó a magvetôt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig megáradnak.    14. És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szôlôket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.    15. És elplántálom ôket az ô földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ô földjökbôl, a melyet adtam nékik, azt mondja az ùr, a te Istened!