Dániel, Chapter 9

1. Dáriusnak, az Asvérus fiának elsô esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségébôl vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;    2. Uralkodásának elsô esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendôk számát, a melyrôl az ùr ígéje lôn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendônek kell eltelnie Jeruzsálem omladékain.    3. És orczámat az ùr Istenhez emelém, hogy keressem ôt imádsággal, könyörgéssel, bôjtöléssel, zsákban és hamuban.    4. És imádkozám az ùrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik ôt szeretik és teljesítik az ô parancsolatait.    5. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenûl cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtôl.    6. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.    7. Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted ôket az ô gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.    8. Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.    9. A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;    10. És nem hallgattunk az ùrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ô törvényeiben, a melyeket elônkbe adott, az ô szolgái, a próféták által.    11. És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!    12. És teljesíté az ô szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.    13. A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az ùrnak, a mi Istenünknek szine elôtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.    14. Azért készen tartotta az ùr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az ùr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ô szavára.    15. Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földébôl hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!    16. Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtôl, a te szentséges hegyedtôl, mert a mi bûneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.    17. És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az ùrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.    18. Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedrôl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elôdbe a mi esedezéseinket.    19. Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél, tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedrôl neveztetik a te városod és a te néped!    20. És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bûnömrôl, és az én népemnek, az Izráelnek bûnérôl; és esedezésemet az ùr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért;    21. Én még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.    22. És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.    23. A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!    24. Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bûn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.    25. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felôl való szózat keletkezésétôl a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos idôkben.    26. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következô fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.    27. És egy héten át sokakkal megerôsíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.