1. És monda az ùr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az ô szívét és az ô szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.
2. És azért hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ùr.
3. És beméne Mózes és Åron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az ùr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én elôttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
4. Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.
5. És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégesô után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezôn.
6. És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordúla s kiméne a Faraó elôl.
7. A Faraó szolgái pedig mondának ônéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az ùrnak az ô Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?
8. És visszahozák Mózest és Åront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Urnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?
9. Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az ùrnak innepet kell szentelnünk.
10. Monda azért nékik: ùgy legyen veletek az ùr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.
11. Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az ùrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elûzék ôket a Faraó színe elôl.
12. És monda az ùr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jôjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fûvét; mindazt a mit a jégesô meghagyott.
13. Kinyujtá azért Mózes az ô vesszejét Égyiptom földére, és az ùr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lôn, a keleti szél felhozá a sáskát.
14. És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak elôtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.
15. És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fûvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégesô meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezônek fûvén egész Égyiptom földén.
16. Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Åront és monda: Vétkeztem az ùr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.
17. Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az ùrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tôlem.
18. És kiméne Faraó elôl és imádkozék az ùrhoz.
19. És fordíta az ùr igen erôs nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.
20. De az ùr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
21. És monda az ùr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.
22. És kinyujtá Mózes az ô kezét az ég felé, és lôn sûrû setétség egész Égyiptom földén három napig.
23. Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ô helyébôl három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ô lakhelyében.
24. Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az ùrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
25. Mózes pedig monda: Sôt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égô-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
26. És velünk jônek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az ùrnak, míg oda nem jutunk.
27. De az ùr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará ôket elbocsátani.
28. És monda néki a Faraó: Menj el elôlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz.
29. Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.
| 
