1. És monda az ùr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az ùr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:
2. Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod ôket:
3. ìmé az ùr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.
4. De különbséget tesz az ùr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.
5. Idôt is hagya az ùr, mondván: Holnap cselekszi az ùr ezt a dolgot a földön.
6. Meg is cselekedé az ùr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közûl egy sem hullott el.
7. El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közûl; de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.
8. Az ùr pedig monda Mózesnek és Åronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.
9. Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekélylyé legyen Égyiptomnak egész földén.
10. Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lôn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.
11. És az írástudók nem állhatnak vala Mózes elôtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.
12. De az ùr megkeményíté a Faraó szív ét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az ùr Mózesnek.
13. És monda az ùr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az ùr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.
14. Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.
15. Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földrôl.
16. Åmde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
17. Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el ôket:
18. ìmé holnap ilyenkor igen nagy jégesôt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.
19. Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezôn van; minden ember és barom, a mely a mezôn találtatik és házba nem hajtatik, jégesô szakad arra, és meghal.
20. A ki a Faraó szolgái közûl az ùr beszédétôl megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.
21. A ki pedig nem törôdék az ùr beszédével, szolgáit és barmát a mezôn hagyá.
22. Az ùr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégesô Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mezô minden fûvére, Égyiptom földén.
23. Kinyutjá azért Mózes az ô vesszejét az égre, az ùr pedig mennydörgést támaszta és jégesôt, és tûz szálla le a földre, és jégesôt bocsáta az ùr Égyiptom földére.
24. És lôn jégesô, és a tûz egymást éré az igen nagy jégesô közt, a melyhez hasonló nem volt egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.
25. És elveré a jégesô egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezön vala, embertôl baromig; a mezô minden fûvét is elveré a jégesô és a mezô minden fáját is egybe rontá.
26. Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégesô.
27. A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Åront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az ùr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.
28. Imádkozzatok az ùrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégesô, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.
29. Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az ùrhoz; megszûnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégesô, hogy megtudd, hogy az ùré a föld.
30. De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az ùr Istentôl.
31. A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.
32. De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.
33. És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az ùrhoz, és megszûnének a mennydörgések s a jégesô és esô sem ömlik vala a földre.
34. A mint látá a Faraó, hogy megszûnék az esô, meg a jégesô és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ô és az ô szolgái.
35. És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az ùr Mózes által.
| 
