1. És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2. Szólj az Izráel fiainak, hogy fordúljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth elôtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón elôtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.
3. Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felôl: Eltévelyedtek ezek e földön; körûlfogta ôket a puszta.
4. Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és ûzôbe veszi ôket, hogy megdicsôíttessem a Faraó által és minden ô serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az ùr. És úgy cselekedének.
5. És hírûl vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ô szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!
6. Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ô népét.
7. És vôn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
8. És megkeményíté az ùr a Faraó nak, az égyiptomi királynak szívét, hogy ûzôbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
9. És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék ôket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elôtt.
10. A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az ùrhoz kiáltának az Izráel fiai.
11. És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?
12. Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.
13. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az ùr szabadítását, a melyet ma cselekeszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.
14. Az ùr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
15. És monda az ùr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
16. Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
17. Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsôíttetem a Faraó által és az ô egész serege által, szekerei és lovasai által.
18. És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az ùr, ha majd megdicsôíttetem a Faraó által, az ô szekerei és lovasai által.
19. Elindúla azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora elôtt, és méne mögéjök; a felhô-oszlop is elindúla elôlök s mögéjök álla.
20. És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lôn a felhô és a setétség; az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.
21. És kinyújtá Mózes az ô kezét a tengerre, az ùr pedig egész éjjel erôs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
22. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kôfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felôl.
23. Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomúlának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
24. És lôn hajnalkor, rátekinte az ùr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhô-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.
25. És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elôl, mert az ùr hadakozik érettök Égyiptom ellen.
26. És szóla az ùr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az ô szekereikre s lovasaikra.
27. És kinyújtá Mózes az ô kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ô elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az ùr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.
28. Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közûlök.
29. De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kôfal gyanánt valának nékik jobb-és balkezök felôl.
30. És megszabadítá az ùr azon a napon Izráelt az Égyiptombe liek kezébôl; és látá Iráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.
31. És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az ùr Égyiptomban; félé azért a nép az Urat és hívének az ùrnak és Mózesnek, az ô szolgájának.
| 
