2 Mózes, Chapter 13

1. És szóla az ùr Mózesnek, mondván:    2. Nékem szentelj minden elsôszülöttet, valami megnyitja az ô anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.    3. És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az ùr; azért ne egyetek kovászost.    4. Ma mentek ki, az Abib hónapban.    5. És ha majd bevisz téged az ùr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyrôl megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.    6. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ûlj az ùrnak.    7. Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.    8. És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az ùr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.    9. És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetûl a te szemeid elôtt azért, hogy az ùr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az ùr Égyiptomból.    10. Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendôrôl esztendôre.    11. Ha pedig beviénd téged az ùr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:    12. Az ùrnak ajánld fel akkor mindazt, a mi az ô anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az ùré.    13. De a szamárnak minden elsô fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsôszülöttét megváltsd a te fiaid közûl.    14. És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az ùr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.    15. És lôn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az ùr minden elsôszülöttet Égyiptom földén, az ember elsôszülöttétôl a barom elsô fajzásáig; azért áldozok én az ùrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsôszülöttét.    16. Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötô gyanánt a te szemeid elôtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az ùr Égyiptomból.    17. És lôn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé ôket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.    18. Kerülô úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földérôl.    19. És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.    20. És elindúlának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén.    21. Az ùr pedig megy vala elôttök nappal felhôoszlopban, hogy vezérelje ôket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.    22. Nem távozott el a felhôoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elôl. az Égyiptombeliek pedig oda vesznek.