1. Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrôl leszállani, egybegyûle a nép Åron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik elôttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lôn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébôl kihozott.
2. És monda nékik Åron: Szedjétek le az aranyfüggôket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
3. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggôket füleirôl, és elvivék Åronhoz.
4. És elvevé kezökbôl, és alakítá azt vésôvel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földérôl.
5. Mikor látta ezt Åron, oltárt építe az elôtt, és kiálta Åron, mondván: Holnap az ùrnak innepe lesz!
6. Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égôáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.
7. Szóla pedig az ùr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földébôl.
8. Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébôl.
9. Monda ismét az ùr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10. Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törûljem el ôket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
11. De Mózes esedezék az ùrnak, az ô Istenének színe elôtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erôvel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földérôl?
12. Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki ôket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörûlje ôket a föld színérôl? Muljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
13. Emlékezzél meg Åbrahámról, Izsákról és Izráelrôl a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyrôl szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
14. És abba hagyá az ùr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ô népére.
15. Megfordula azért és megindula Mózes a hegyrôl, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felôl, mind más felôl beírva.
16. A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.
17. Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
18. Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyôzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
19. És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébôl a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
20. Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tûzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
21. És monda Mózes Åronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe keverted?
22. Felele Åron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.
23. Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elôttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérôl kihozott, nem tudjuk mint lôn dolga.
24. Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le: és nékem ide adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e borjú formáltaték.
25. És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Åron megvadítá vala ôket, ellenségeik csúfjára,
26. Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az ùré, ide hozzám! és gyûlének ô hozzá mind a Lévi fiai.
27. És szóla nékik: Ezt mondja az ùr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ô attyafiát, barátját és rokonságát.
28. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népbôl úgymint háromezer férfiú.
29. És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az ùrnak, kiki az ô fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
30. És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bûnt követtetek el, most azért felmegyek az ùrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bûneiteknek.
31. Megtére azért Mózes az ùrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bûnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
32. De most bocsásd meg bûnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedbôl, a melyet írtál.
33. És monda az ùr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvembôl.
34. Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: ìmé, Angyalom megy elôtted; és az én látogatásom napján ezt az ô bûnöket is meglátogatom.
35. És megverte az ùr a népet ezért is, a mit cselekedtek a borjúval, melyet Åron készített vala.
| 
