2 Mózes, Chapter 33

1. Szóla azután az ùr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földérôl, a földre, a melyrôl megesküdtem Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt.    2. És bocsátok elôtted Angyalt, és kiûzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:    3. A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.    4. Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borúla, és senki nem tevé fel ékszereit.    5. Megmondotta vala az ùr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménnyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.    6. És lerakták magokról az Izráel fiai az ô ékességeket, a Hóreb hegyétôl fogva.    7. Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lôn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.    8. És lôn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az ô sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.    9. És lôn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhô-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.    10. És látá az egész nép, hogy a felhôoszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az ô sátorának ajtajában.    11. Az ùr pedig beszéle Mózessel színrôl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ô szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.    12. És monda Mózes az ùrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim elôtt.    13. Most azért ha kedvet találtam szemeid elôtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elôtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped    14. És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?    15. Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.    16. Mert mirôl ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk elôtte? Nem arról-é, ha velünk jársz? ìgy vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptôl, a mely e földnek színén van.    17. Monda azért az ùr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elôtt, és név szerint ismerlek téged.    18. És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsôségedet.    19. És monda az ùr: Megteszem, hogy az én dicsôségem a te orczád elôtt menjen el, és kiáltom elôtted az ùr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.    20. Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.    21. És monda az ùr: ìmé van hely én nálam; állj a kôsziklára.    22. És mikor átmegy elôtted az én dicsôségem, a kôszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged míg átvonúlok.    23. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.