1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lôn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtôl.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lôn este és lôn reggel; elsô nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektôl.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektôl. És úgy lôn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lôn este, és lôn reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lôn.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ô neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lôn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az ô neme szerint, és gyümölcstermô fát, a melynek gyümölcsében mag van az ô neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lôn este és lôn reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendôknek.
15. És legyenek világítókúl az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lôn.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtôl. És látá Isten, hogy jó.
19. És lôn este és lôn reggel, negyedik nap.
20. És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élô állatok nyüzsgésétôl: és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ô nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesôt az ô neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a"földön.
23. És lôn este és lôn reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élô állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lôn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát Isten az embert az ô képére, Isten képére teremté ôt: férfiúvá és asszonynyá teremté ôket.
28. És megáldá Isten ôket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: ìmé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élô lélek van, a zöld fûveket adom eledelûl. És úgy lôn.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lôn este és lôn reggel, hatodik nap.
| 
