1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ô munkáját, a melyet alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az ùr Isten a földet és az eget teremté,
5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fû sem hajtott ki, mert az ùr Isten még nem bocsátott vala esôt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földrôl, és megnedvesíté a föld egész színét.
7. És formálta vala az ùr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ô orrába életnek lehelletét. ìgy lôn az ember élô lélekké.
8. És ültete az ùr Isten egy kertet Édenben, napkelet felôl, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
9. És nevele az ùr Isten a földbôl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
10. Folyóvíz jô vala pedig ki Édenbôl a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fôágra szakad vala.
11. Az elsônek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kô.
13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóviz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az ùr Isten az embert, és helyezteté ôt az Éden kertjébe, hogy mívelje és ôrizze azt.
16. És parancsola az ùr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18. És monda az ùr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítô társat, hozzá illôt.
19. És formált vala az ùr Isten a földbôl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élô állatnak, az annak neve.
20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illô segítô társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az ùr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivôn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az ùr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbôl, asszonynyá, és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemböl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbôl vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ô atyját és az ô anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ô felesége, és nem szégyenlik vala.
| 
