1. Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
2. És lôn mikor kelet felôl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
3. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lôn nékik a tégla kô gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
4. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
5. Az ùr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
6. És monda az ùr: ìmé e nép egy, s az egésznek egy nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
7. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
8. És elszéleszté ôket onnan az ùr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.
9. Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az ùr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el ôket az ùr az egész földnek színére.
10. Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendôs korában nemzé Arpaksádot, két esztendôvel az özönvíz után.
11. És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
12. Arpaksád pedig harminczöt esztendôs vala, és nemzé Séláht.
13. És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
14. Séláh pedig harmincz esztendôs vala, és nemzé Hébert.
15. És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
16. Héber pedig harmincznégy esztendôs vala és nemzé Péleget.
17. És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
18. Péleg pedig harmincz esztendôs vala, és nemzé Réut.
19. És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
20. Réu pedig harminczkét esztendôs vala, és nemzé Sérugot.
21. És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
22. Sérug pedig harmincz esztendôs vala, és nemzé Nákhort.
23. És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
24. Nákhot pedig huszonkilencz esztendôs vala, és nemzé Thárét.
25. És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
26. Tháré pedig hetven esztendôs vala, és nemzé Åbrámot, Nákhort, Háránt.
27. Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Åbrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
28. Meghala pedig Hárán az ô atyjának Thárénak szemei elôtt, az ô születésének földjén, ùr-Kaszdimban.
29. Åbrám pedig és Nákhor vônek magoknak feleséget: az Åbrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
30. Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
31. És felvevé Tháré Åbrámot az ô fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ô unokáját, és Szárait, az ô menyét, Åbrámnak az ô fiának feleségét, és kiindulának együtt ùr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
32. Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendôs, és meghala Tháré Háránban.
| 
