1 Mózes, Chapter 12

1. És monda az ùr Åbrámnak: Eredj ki a te földedbôl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.    2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.    3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.    4. És kiméne Åbrám, a mint az ùr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ô vele: Åbrám pedig hetvenöt esztendôs vala, mikor kiméne Háránból.    5. És felvevé Åbrám az ô feleségét Szárait, és Lótot, az ô atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.    6. És általméne Åbrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.    7. És megjelenék az ùr Åbrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Åbrám oltárt építe ott az ùrnak; a ki megjelent vala néki.    8. Onnan azután a hegység felé méne Bétheltôl keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az ùrnak, és segítségûl hívá az ùr nevét.    9. És tovább költözék Åbrám; folyton délfelé húzódván.    10. Azonban éhség lôn az országban, és Åbrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.    11. És lôn míkor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: ìmé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.    12. Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.    13. Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.    14. És lôn mikor Åbrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.    15. Mikor megláták ôt a Faraó fôemberei, magasztalák a Faraó elôtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.    16. És jól tôn érette Åbrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nôstényszamarai és tevéi.    17. De megveré az ùr a Faraót és az ô házát nagy csapásokkal, Száraiért, Åbrám feleségéért.    18. Hívatá azért a Faraó Åbrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?    19. Miért mondottad: Húgom ô; azért vevém magamnak feleségûl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.    20. És parancsola felôle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták ôtet és az ô feleségét, és mindenét a mije vala.