1 Mózes, Chapter 19

1. Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ûl vala, és a mint meglátá ôket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.    2. És monda: ìmé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indúlhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az útczán hálunk meg.    3. De nagyon unszolá ôket, és betérének hozzá, és bemenének az ô házába; ô pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.    4. Lefekvésök elôtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytôl egyig.    5. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük ôket.    6. És kiméne Lót ô hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.    7. És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.    8. ìmé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.    9. Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s ô szabja a törvényt? Majd gonoszbúl cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.    10. De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.    11. Az embereket pedig, kik a ház ajtaja elôtt valának, vaksággal verék meg kicsinytôl nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.    12. És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? vôdet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helybôl.    13. Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nôtt az ùr elôtt; és az ùr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.    14. Kiméne azért Lót, és szóla az ô vôinek, kik az ô leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybôl, mert elveszti az ùr e várost; de az ô vôinek úgy tetszék, mintha tréfálna.    15. És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevô két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bûne miatt.    16. Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ô kezét és az ô feleségének kezét és két leánya kezét, az ùrnak iránta való irgalmából, és kivivék ôt: és ott hagyák a városon kivûl.    17. És lôn mikor kivivék ôket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.    18. És monda Lót nékik: Ne oh Uram!    19. ìmé a te szolgád kegyelmet talált te elôtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartottad: de én nem menekûlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak.    20. ìmhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekûljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.    21. Monda azért néki: ìm tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyrôl szólottál.    22. Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak.    23. A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.    24. És bocsáta az ùr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esôt az ùrtól az égbôl.    25. És elsûlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.    26. És hátra tekinte az ô felesége, és sóbálványnyá lôn.    27. Åbrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az ùr színe elôtt állott vala.    28. És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.    29. És lôn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Åbrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelembôl, mikor elsûlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.    30. Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ô két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ô és az ô két leánya.    31. És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.    32. Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ô vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.    33. Adának azért inni bort az ô atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ô atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérôl, sem fölkelésérôl.    34. És lôn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: ìmé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.    35. Adának azért azon éjszaka is az ô atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ô pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérôl, sem fölkelésérôl.    36. És teherbe esének Lót leányai mindketten az ô atyjoktól.    37. És szûle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig.    38. A kisebbik is fiat szûle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind e mai napig.