1. Megjelenék pedig ô néki az ùr a Mamré tölgyesében, és ô ûl vala a sátor ajtajában, a hô napon.
2. És felemelé az ô szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ô elôtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.
3. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te elôtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
4. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dôljetek le a fa alatt.
5. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erôsítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
6. És besiete Åbrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
7. A baromhoz is elfuta Åbrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
8. És vôn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ô mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
9. És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? º pedig felele: ìmhol van a sátorban.
10. És monda: Esztendôre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sáto r ajtajában, mely annak háta megett vala.
11. Åbrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.
12. Nevete azért Sára ô magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörûségem? meg az én uram is öreg!
13. És monda az ùr Åbrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szûlhetek-é, holott én megvénhedtem?
14. Avagy az ùrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendôre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15. Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az ùr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
16. Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Åbrahám is velök méne, hogy elkisérje ôket.
17. És monda az ùr: Eltitkoljam-é én Åbrahámtól, a mit tenni akarok?
18. Holott Åbrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ô fiainak és az ô házanépének ô utána, hogy megôrízzék az ùrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az ùr Åbrahámon, a mit szólott felôle.
20. Monda azután az ùr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ô bûnök felettébb megnehezedett:
21. Alámégyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22. És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Åbrahám pedig még az ùr elôtt áll vala.
23. És hozzá járula Åbrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24. Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25. Távol legyen tôled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tôled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26. És monda az ùr: Ha találok Sodomában a városon belôl ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27. És felele Åbrahám, és monda: ìmmár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29. És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda º: Nem teszem meg a negyvenért.
30. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És º felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31. És ô monda: ìmmár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32. És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? É s º monda: Nem vesztem el a tízért.
33. És elméne az ùr, minekutánna elvégezte Åbrahámmal való beszélgetését; Åbrahám pedig megtére az ô helyére.
| 
